Ok:
A könyökízület fejlődési zavarai különféle leírásokban, esetenként más és más megjelöléssel, már több évtizede ismertek. A sántasággal és bénulásos tünetekkel járó csontfejlődési zavar számos fajtában előfordul, leggyakrabban német juhászkutya, rottweiler, berni pásztorkutya, újfundlandi, labrador és dog fajtákban, a hímivarú egyedekben gyakrabban tapasztalható. A könyökízületi és az ezt alkotó csontok megbetegedése hasonló jellegű a csípőízületi diszpláziához. A sokgénes genetikai háttér és az örökletes hajlama mellett kialakulásában a környezeti tényezők is fontos szerepet játszanak. A külső hatások közül a gyors növekedés, a viszonylag nagy testtömeg, az éretlen és növekedésben lévő csont- és porcszövet közötti diszharmónia, továbbá az ehhez társuló megeröltető fizikai igénybevétel és a kalcium túletetés kiemelkedő jelentőséggel bír.
Jellemzők:
A könyökízületet alkotó három csöves csont (a felkar- és az alkarcsontok) végein különféle lefutású növekedési zónákban mind szélességében, mind hosszúságában eltérő ütemű a növekedés, emiatt az ízületen belüli felületen egyenetlenségek, túlnyúlások alakulnak ki. A 4-5 hónapos kutyáknál a csontok növekedése lelassul, kivéve a singcsontot és a hozzátartozó könyökdudort. A singcsont tovább növekedése az ízületi felületen egyenlőtlenséget, lépcsőfokszerű kiemelkedést okoz. A megváltozott húzó- és nyomó erők hatására így az ízület egyes területei túlterhelődnek, repedések, porcleválások keletkeznek, majd elfajulásos jelenségek, folyadékfölhalmozódás, túlburjánzások, túlkopások is föllépnek. Szerencsére a 4-6 hónapos kori eltérő ütemű csontnövekedés a 6-8. hónapban ismét kiegyenlítődik és a szabályos ízületi állapot helyreáll. A könyökízületi diszplázia kialakulásában, a kritikus időszakban (a 4-8 hónapos korban) érvényesülő hajlamosító tényezőknek (pl. megerőltető ugrálás és lépcsőzés) nagy szerep jut. A könyökízület rendellenessége sántaságot és súlyosabb esetekben bénulásos tüneteket von maga után. Az állatok mozgása a fájdalomérzet miatt erősen korlátozott, az érintett végtag megterhelési zavara jól látható, a könyökízület gyakran megnagyobbodott és tapintásra fájdalmas. Rendszerint mindkét elülső végtag érintett, az ízületek tapintásos vizsgálata és a mozgás megítélése nem minden esetben ad kellő támpontot. A fájdalomérzet esetenként hiányzik, az ízület korlátozott mozgása, hajlítása és nyújtása csak előrehaladott és súlyos esetekben látható, a járás elaprózott és sántikáló lehet. A könyökízületek láthatóan a mellkastól kifelé fordulnak és a mellső végtagállás is szabálytalan, a lábvégek kifelé állnak. A változatos és néha feltűnő klinikai tünetek ellenére a könyökízületi diszplázia egyértelműen csak röntgen vizsgálattal diagnosztizálható. Az ízületi rendellenesség műtéti úton gyógykezelhető. A levált és elhalt ízületi részek, porcok eltávolítására a 8-14 hónapos életkor a legalkalmasabb. A műtét nem minden esetben sikeres, előfordulhat, hogy az eutanázia elkerülhetetlen.
Megelőzés, védekezés:
A könyökízületi rendellenesség tenyésztéshigiéniai szempontból jelentős, ezért a csípőízületi diszpláziához hasonlóan kezelendő. Célszerű a diszplázia szűrésekkel egyidejűleg ebben az irányban is elkészíttetni a röntgenfelvételeket. Valódi előrelépés csak akkor várható, ha a beteg állatokat genetikailag terheltnek tekintjük és a tenyésztéstől távol tartjuk. Nyilvánvaló, hogy azon szülőpárok további tenyésztése is aggályos, ahol már az első utódgenerációban több esetben is előfordult a bántalom.
Forrás: Dr. Zöldág László - A kutya örökletes hátterű betegségei (2021.)